Az Alapító Kritika | Az Agapito Kritika 2017
A film maga zseniális, habár nagyon nehéz eldönteni, hogy a főszereplőt most szeressük tettéért, vagy utáljuk. Hancock-ot sem teljesen értjük. Gyorsan felkutattam munkásságait, és arra jutottam, hogy ő javarészt inkább drámákkal foglalkozott, ilyen kis aranyos és megható filmekkel. Csakhogy Az alapító című filmre korántsem illenek az efféle jelzők. Inkább mondhatjuk rá, hogy egy becstelen és undok történetet feldolgozó mű. Filmünk főszereplője Ray Kroc (Michael Keaton), aki rendkívül lelkes, pozitívan látja a dolgokat, és nem utolsó sorban üzletember. Mindent megtesz, hogy egyről a kettőre jusson, és mikor már azt gondolja, hogy mindent elbukott, akkor találkozik Dick (Nick Offerman) és Mac McDonald-dal (John Carroll Lynch), az egész brend kitalálójával. Kroc-ot egyszerűen lenyűgözik a dolgok, amiket a McDonald fivéreknél lát. Soha ehhez foghatót nem látott még: miként lehet az egyszerű hamburgeres bodegából egy sokkal nagyobb forgalmat generáló kisvállalkozást csinálni, miként lehet elkerülni, hogy plusz pincéreket foglalkoztassunk csak azért, hogy kiszolgálják az autósokat, miként lehet kis helyen összehangolni a munkafolyamatokat, hogy senki se hátráltassa a másikat és hogyan lehet minél rövidebb idő alatt kiszolgálni a vendégeket.
- Az agapito kritika book
- Az agapito kritika free
- Az agapito kritika 3
- KRITIKA: Az alapító | Wide Screen
- Az agapito kritika online
- Az alapító
Az agapito kritika book
- Az agapito kritika 2017
- Mikor tavasz
- Szoptatós kismama étrend minta
- Éjjel-nappal Budapest - (1771. rész)
- Az alapító (2016) - kritika • Hessteg
Az agapito kritika free
A történet kevésbé csavaros mint várnánk, de aggodalomra semmi ok, kapunk cserébe sok-sok ötletes megoldást, férfias felelősségvállalást, gyermeteg rajongást, és mindent elsöprő, makacs kitartást. Igen a kitartás nagyon fontos elem, és talán az egyetlen komoly üzenet. Ha karfát kaparós izgalomra vágysz, rossz helyen kopogtatsz, viszont ha tetszett a például a Jobs, vagy csak érdekel hogyan lehet a semmiből valamit csinálni csupán egy jó ötlettől vezérelve, akkor mindenképp vess rá egy pillantást. A színészi alakítás remek, a korkép hiteles, így a stílustól elvárható szintet abszolút hozza, és olyan kérdésekre ad választ, amik valljuk be, sokszor megfordultak már, sokunk fejében. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, nézzétek, vegyétek, egyétek! [fb_button]
Az agapito kritika 3
Nem az első, s nem is az utolsó ilyen történet, melynek így kellett alakulnia. Ha Michael Keaton gerinctelen karaktere nem létezett volna, akkor talán nem ismernénk ezt a gyorséttermi láncot, s nem lennénk ilyen kövérek sem. Keaton remekül hozta a rábízott szerepet. Végig lelkes volt, egyszerűen élvezte játszani a rábízott szerepet. Ő tipikusan az a fickó, akinek az efféle kőbunkó szerepek jól állnak, és olyan átéléssel tudja visszaadni, mint senki más. Remekül filmre vitt igaz történet, ugyan nem a legjobb példája annak, miképp váljunk sikeressé, de ismerjük a Facebook történetét is: becstelen út vezet a csúcsra. Amit Michael Keaton pazar módon valósít meg. A film egyetlen hibája, hogy csak egyik, az ékesen csillogó oldalát mutatja be, nem látjuk a sötétebb, vitákat kiváltó McDonald's "reklámokat". Hogy jót tett, vagy sem, ezt mindenki döntse el maga. Kövesd a Wide Screen hivatalos Facebook oldalát PRO Egyszerre remek és bunkó a film Michael Keaton valami egetverőt nyújt KONTRA Az éremnek mindig két oldala van Pénz, pénz és még mindig a pénz
KRITIKA: Az alapító | Wide Screen
John Lee Hancock filmje némiképp emlékeinkbe idézi Martin Scorsese Wall Street farkasá t - mindkét film a "másik oldal" sikerének históriáját jegyzőkönyvezte és dobta bele a nézőt egy olyan kényelmetlen szituációba, melynek során arra kényszerültünk, hogy egy morálisan ingatag pozícióból nézzük meg a kilátást. Ám míg Scorsese a dekadens történet szolgálatába állította rendezői stílusát (mely nagyon ügyesen távol tartotta magát a direkt ítélkezéstől - bízva a néző józan értékítéletében), addig Hancock markánsabb rendezői kézjegyek nélkül, jórészt színészeire támaszkodva mesél. Történetmesélése pedig kissé ingatag, egyes pontjai és karakterei a filmnek több odafigyelést igényeltek volna - a Kroc feleségét megformáló Laura Dern hiába teljesíti az elvártakat, kiváló színésznő, ám sztorijára mindenféle lezárás nélkül raknak pontot, ahogy Kroc félrelépése is a levegőben lóg, dramaturgiailag felesleges, csupán lábjegyzetnek minősül a film egészét nézve. Nincsenek jelenetek, amelyek súlypontokként szolgálnának, nincsen semmilyen szcéna, amit majd az év végeztével kiemelnénk, vagy újra és újra meg kívánnánk nézni.
Az agapito kritika online
Az alapító
Pozitívum Kiforgatja az amerikai álmot Michael Keatont gyűlölve tiszteled Negatívum Elég felületes Végszó Michael Keaton nem először játszik másokon átgázoló figurát, de ennyire gátlástalant talán még soha nem formált meg: hogy mi a titka? Az, hogy a McDonald'sot felzabáló, abból nagyvállalatot faragó Ray Kroc tökéletesen meg van róla győződve, hogy az a helyes út, amit követ. A történelem őt igazolja, nem? Klassz Az üzlet nem szeretetszolgálat, és néha Hollywood sem csak álomgyár.
Old McDonalds Az van, hogy Kroc a tőgyénél fogva ragadja meg az amerikai álmot, és addig feji, míg az bele nem pusztul. Más filmekben lenne egy olyan szekvencia, melyben a törtető főhős bűnbánatot gyakorol, megtörik, vagy elefántcsonttornyán ücsörögve tudatosul benne, hogy milyen magányos, de Kroc esetében szó sincs erről: a filmben egyre csak feljebb és feljebb emelkedik, és biztos benne, hogy az a helyes út, amin jár. Meglepő hát, hogy egy ilyen "ellenszenves" sikertörténet pont John Lee Hancock dirigálásában érkezik, aki A szív bajnokai című giccses meséjével azt bizonygatta, hogy bárkiből lehet bármi, a Banks úr megmentésével pedig egy minden ízében régimódi történetet vázolt a sikerről. Valószínűleg a filmet megvásárló Weinstein-testvérek sem tudtak mit kezdeni Az alapítóval, ezért tologatták ide-oda a filmet az őszi Oscar-szezon és a nyári moziévad között, amely az efféle kisebb filmeknek csak sírhelye lehet. Végül aztán mégis az év végi limitált futtatás mellett döntöttek, az ítészek azonban nem karolták fel a Kroc-sztorit, ami bizonyos szempontból az egyébként kissé sietős tempót diktáló film diadalaként is elkönyvelhető.